1956 azért volt különleges esemény, mert egy volt a közvélemény és a néphangulat – jelentette ki a Victims of Communism Memorial Foundation által a George Washington Egyetemen rendezett november 3-i előadáson John Lukacs történész. Tudósításunk Washingtonból.
A nyugati társadalmak gyakran feledékenyek a kommunizmust illetően, amit kihasználnak a cinikus, szocialista demagógok – jelentette ki Marion Smith, a Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítvány (VOC, Victims of Communism Memorial Foundation) elnöke Washingtonban, november 3-án, a George Washington Egyetemen, mielőtt a pulpitushoz invitálta volna John Lukacsot, a Philadelphiában élő magyar történészt, hogy az 1956-os forradalomról beszéljen.
„Közvélemény és néphangulat nem ugyanaz, ráadásul évszázadok után először az 1956-os forradalom és szabadságharc idején esett egybe a kettő” – jelentette ki John Lukacs, leszögezve: szerinte ezért egyedi és különleges az ’56-os forradalom. Kevés olyan esemény volt ugyanis a magyar történelemben, amikor így megvalósult volna a nemzeti egység.
John Lukacs felidézte Winston Churchill brit kormányfő és Charles de Gaulle francia tábornok, későbbi francia elnök egy második világháború utáni szóváltását is, amikor Churchill azt mondta de Gaulle-nak: nem tud ugyan mit tenni a közép-európai orosz terjeszkedés ellen, de szerinte a Szovjetunió nem fogja tudni megemészteni Közép-Európát. Churchill a fellelhető iratok szerint úgy vélekedett: a nyolcvanas években már nem lesz kommunizmus Közép-Európában.
Lukacs egyedi álláspontot fejtett ki Sztálinnal kapcsolatban is: a szovjet diktátor igazából nem volt kommunista, inkább cárként viselkedett, országa geopolitikai érdekeit nézte, s ezért is végeztette ki a nemzetközi kommunizmust promotáló Trockijt.
Nagy Imre Lukacs szerint hibát követett el, amikor bejelentette a kilépést a Varsói Szövetségből, hiszen ekkor döntötte el Hruscsov, az 1953-ban elhunyt Sztálin utóda, hogy beavatkoznak Magyarországon.
A magyarországi szovjet nagykövetségi pozíció nem tartozott a fontosabbak közé – fejtegette Lukacs. Szerinte Andropov budapesti szovjet nagykövet és felesége nagyon felháborodtak a forradalmon, s Andropov „találta fel” Kádár Jánost – kellett ugyanis egy kommunista, aki mégsem Rákosi vagy Gerő. Ez már kompromisszum volt a szovjet oldal részéről.
John Lukacs megjegyezte: Hitler öngyilkos lett, de olyanról nem tud, hogy 1956 miatt egy kommunista is öngyilkos lett volna.
Hozzátette: a hidegháború idején az amerikai elnökök tisztában voltak vele, hogy a Szovjetunió nagyhatalom, és így is kezelték. Ma viszont az elnökségre pályázó két jelölt nincs ezzel tisztában, s főleg nem érti ezt az amerikai Demokrata Párt.
John Lukacs után Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke, történész beszélt arról, hogy az 1956-os forradalom a huszadik századi történelem egyik kikristályosodási pontja volt, amikor a szabadság utáni vágy felülírta a reálpolitikát.
Végül Baranyi Márton, a Terror Háza volt munkatársa, a Brain Bar Budapest projektvezetője szólalt fel. Mint mondta, aznap a Smithsonian Museumban járt, ahol az Intel egyik alapítójának nevével is találkozott. Andrew Groove, azaz András István gróf 1936-ban született Budapesten, és 1956 után hagyta el Magyarországot.
Baranyi hozzátette: ma az iskolában ritkán jutnak el az ’56-os forradalomig a diákok, és nem fogják fel az akkori események jelentőségét. Ez ugyanakkor jó is, mivel természetes számukra az, amiért a forradalmárok harcoltak.
Fotók: Szilvay Gergely
A Húrokon írt történelem című műsorban mások mellett Schuster Lóránt, Korda György, Csepregi Éva, Kovács Kati, Vikidál Gyula, Tátrai Tibor, Nagy Feró, Charlie és Demjén Ferenc mesél nemcsak a saját pályafutásáról, de arról is, hogyan lehetett a szocializmus keretei között zenészként és emberként létezni.
Az orosz külügyminisztérium közlése szerint a találkozón Szergej Lavrov „érdemi és őszinte eszmecserét folytatott” Ukrajna, Irán és Szíria helyzetéről Marco Rubióval.
Ő volt az az ember, akire mindig, minden helyzetben számíthattam.
Különösen rosszkor és különösen rossz helyen pusztított az árvíz.
A szerzők szerint Magyarország kevés vérrel szerezné vissza a területet.
2014 után Putyin Sztálinról alkotott (nyilvános) nézetei új szakaszba jutottak.
Totális kudarcba fulladt a Tisza Párt kongresszusa.
A szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
